Adventi kirándulás Zágrábba

Vannak helyek, ahol jól érezzük magunkat. Horvátország is közéjük tartozik, igaz mindeddig Dalmácia, az Adria és a nyár jelentette számunkra ezt az országot. Zágráb mellett számtalanszor elmentünk, de betérni soha sem volt időnk. Sok jót olvastunk a város adventi hangulatáról, nem csalódtunk benne!

Budapesti utazási iroda szervezte kirándulásra fizettünk be, Fehérvár mellett, az autópálya pihenőjében vettek fel, kisebb megállásokkal fél tizenegy környékén érkeztünk Zágráb belvárosához. Útközben idegenvezetőnk megosztott velünk számtalan tudnivalót a város történetéről, jelenéről. A magyar történelem is átszőtte múltját: Szent László alapított egyházmegyét, s épített székesegyházat Szent István tiszteletére. IV. Béla itt talált menedékre a tatárjárás idején.

Kísérőnk másfél órán keresztül vezetett bennünket, rövid sétát tettünk, majd este öt óráig mindenki szabadon járhatott a városban. Elmentünk a székesegyházhoz, a piacra, a Szent Márk templomhoz, végül elvegyültünk a forgatagban.

Zágráb más, mint Dalmácia. Kicsit Prága, Pozsony vagy Budapest, kevés mediterrán hatás, inkább Közép-Európa. Hangulata is azokra hasonlít, kevesebb benne a mediterrán életöröm, mint a tengerparton.

Az adventi forgatag turisták tízezreit vonzza. Jó a marketingje és nagyon jó az egész. A fények, a kisházak, az ételek… a terület hatalmas, nemcsak a Főtér, hanem a környező utcák és terek a forgatag helyszínei. Hitvesemmel egyetértettünk abban, hogy a Vörösmarty téren sokkal több értékes kézműves holmi kapható, itt az ételek, italok és a kínai bóvlik domináltak, ez nem jelenti azt, hogy csak azokat árulták.

Advent második vasárnapját megelőző szombaton az volt az érzésem, hogy belefulladunk az emberözönbe, néha már Velencében, a Karneválon éreztem magam. Ételhez, italhoz szinte közelharc árán lehetett jutni, a vendéglőkben sorba álltunk a felszabaduló asztalokért. A mellékhelyiségek előtt sorok kígyóztak.

Nekem mégis tetszett az egész. Szép templomokat láttunk, nagyon jó volt a piacot bejárni, mellette a halcsarnokkal, láttuk a helyi Kati néni, azaz a kofa szobrát, kétszer is ettem burekot, vettünk fügepálinkát, céltalanul bolyongtunk, vegyültünk a tömegben, jó volt ott lenni, ha tehetnénk, talán jövőre is elmennénk, bár úgy lenne…