Törzsasztal
Két mérkőzés: Magyarország – Andorra és Dunaszerdahely – Pozsony
Kohus Petiék jóvoltából jutottam be a Magyarország – Andorra mérkőzésre, de – őszintén szólva – a Puskás Aréna jobban izgatott, mint a meccs. Majd vasárnap barátaim társaságában elmentünk Dunaszerdahelyre, hogy szurkoljunk a csapatnak a Slovan ellen.
Szerdán voltak félelmeim a stadion megközelíthetősége miatt. Benedek kollégiuma előtt álltam meg, villamossal mentem a Keletiig, onnan gyalogszerrel. Nagyon korán odaértem, így még az üres stadionban kezdtem el a fotózást. A létesítmény impozáns! Jól emlékszem a régi Népstadionra, ahol a felső karéj (amíg le nem zárták, mert életveszélyessé vált) nagyon messze volt a játéktértől. A szektor tökéletesen megközelíthető volt, hatalmas terek nyílnak a tömeg előtt. A lelátók félfedettek, azaz a tribünök felett fedett a rész, csak a pálya felett nyitott, ennek következtében az akusztika elképesztő. Mi messze ültünk a B középtől, amely az egyik kapu mögött helyezkedett el, de így is félelmetes hangorkánban folyt a játék.
Sajnos a meccsről sok jót nem tudok írni, viszonylag gyorsan szereztünk két gólt, majd teljesen meddő mezőnyfölényben játszottunk, míg az andorraiak találtak egy gólt, vérszemet kaptak, levegőben lógott az egyenlítésük.
A meccs végén taxival mentem el az autómért, pont éjfélkor már hazaértem.
+++
+++
Vasárnap 17 órakor kezdődött a DAC – Slovan rangadó. Fantasztikusan jó meccs volt, mind az iramát, mind a színvonalát tekintve. Csodálatos a dunaszerdahelyi szurkolótábor! Helyzetek mindkét oldalon bőven akadtak, azt hiszem igazságos döntetlen született. Hahn gólját lesállás miatt érvénytelenítették, visszanézve, azt hiszem jól döntött a bíró; ellenben az utolsó öt perc – a hosszabbítás ideje – videózással telt… Nem is értem, ilyenkor miért nem lehet az órát megállítani? Mindegy, függetlenül az eredménytől, régen láttam ennyire jó meccset, megérte elmenni, ezúton is köszönöm Kohus Petinek és Zsókának mindkét meccshez nyújtott segítségét!
+++
Hazafelé Medvén a Fa kocsmában ittunk egy frissítőt… 🙂 .
