XVI. Országos Késes- Kovács- és Fegyverműves Találkozó Székesfehérváron

Több mint másfél évtizedes hagyomány, hogy az ország minden pontjáról Székesfehérvárra sereglenek a késkészítők, kovácsok és fegyverművesek, hogy vásárral egybekötve mutassák be mesterségüket, portékáikat.

Kellenek jó kések! Aki valaha próbálkozott főzéssel, jól tudja, hogy megfelelő eszköz nélkül még egy hagymát sem lehet rendesen felaprítani. Gyakorló háziasszonyoknak megvannak a szeretett – sokszor több évtizedes – késeik, amelyek annyira kézbeállók, hogy a krumplipucolás is jobban megy velük, mint ismeretlen eszközzel.

Se szeri, se száma azoknak a mesterségeknek, amelyek kés, vagy tőr nélkül létezni sem tudnak, elég a hentesekre, mészárosokra, vadászokra gondolnunk. Ma már a borbély nem borotvál, ám néhány évtizede a borotva és a fenőszíj a férfiélet kultikus tárgyai voltak. Ugyancsak nem volt olyan férfi, akinél ne lett volna zsebkés, együtt élték életüket mindhalálig.

A legegyszerűbb fanyelű konyhakés is őriz esztétikumot, az teljesedik ki azokban a díszes eszközökben, amelyek sugározzák készítőjük kreativitását, fantáziáját és arányérzékét. A választott anyagok őrzik a vasérc, a szén, az acél, a szaru és minden összetevő legnagyszerűbb tulajdonságait, hogy a belőlük alkotott kés szerényen szolgálja gazdáját!

Ezeknek a tárgyaknak seregszemléjét láthattuk tegnap a székesfehérvári Skanzenben. Hatalmas érdeklődés kísérte a vásárt, sokszor nehéz volt a tolongásban a portékákat jobban szemrevételezni. Készítettem néhány fényképet, ám fiam, Csizmazia Benedek olyan filmet forgatott, amely remekül mutatja be a vásári forgatag hangulatát, szeretettel ajánlom figyelmetekbe!