„Több mint ezer éve itt DAColunk”

Régen volt március, amikor utoljára voltam DAC meccsen. Akkor is a Nagyszombat ellen játszottunk, közben ezernyi változást hozott az élet, a pályán és pályán kívül is.

Ezúttal Kohus Peti lelkesedése is kellett, hogy ott lehessek, elvégre a DAC előző mérkőzése után azonnal megvásárolta a jegyemet, amelyet ezúton is köszönök! Annál inkább fontos volt, mert a koronavírus miatt, csak a rendelkezésre álló befogadóképesség felére árulhattak belépőket.

Mi változott március óta? A DAC kispadjára az a német Storck ült, akivel a magyar válogatott évtizedek után eljutott az EB-re. Látszott a különbség, ennek a csapatnak van elképzelése, erőnléte, taktikája és motiváltsága! Támadó szellemben léptek pályára, akarták a győzelmet. A Nagyszombatról érkezett ellenfelük is masszív csapat benyomását keltette, legalább egy pontot szerettek volna elvinni Dunaszerdahelyről, éppen ezért nagyon jó iramú, izgalmas mérkőzést játszott egymással a két csapat.

Az első félidőben a vendégek is sok helyzetet dolgoztak ki, a hazai kapus több bravúrt is bemutatott. Bár a dunaszerdahelyiek játszottak fölényben, az ellentámadások veszélyesek voltak. Fordulás után a hazai fölény még inkább nőtt, a kihagyott büntetővel ugyan eldönthették volna a meccset, nem sokkal később sikerült győztes gólt szerezni. Mindkét találat élményszámba ment! Megérdemelten győzött a DAC a 2:1-re!

A győzelemhez nagyon kellettek a szurkolók is. Fantasztikus volt! Meccs elején Nélküled, Ria-Ria-Hungária!, Himnusz közös eléneklése, majd a szurkolói szektor elé emelkedett Szent István címere, miközben kirajzolódtak a magyar zászló színei! Csodálatos volt! A mérkőzés alatt pedig vég nélkül bíztatta a közönség csapatát, ilyen hangorkánban régen voltam, magával ragadott! A meccs végén hosszas ünneplés, a Himnusz ismételt eléneklése zárta le ezt a varázslatos estét.

Nem szeretném átpolitizálni az átélteket, de óhatatlanul ébrednek gondolatok. Aznap este Csallóközben jó volt magyarnak lenni! Talán éppen azért, mert testvéreink több mint száz éve idegen hatalom uralma alatt élnek, nagyságrendekkel többre értékelik magyarságukat, mint az anyaországiak szűk, ám annál zajosabb kisebbsége. Óhatatlanul kínálkozik a párhuzam: míg vannak, akik olyan gyalázatos tettre vetemednek, hogy nemzeti zászlónkat a Lánchídról a Dunába hajítják, addig a csallóköziek lélegzetelállítóan gyönyörűen emlékeznek Szent István királyunk ünnepére!

Nagyon örülök, hogy ott lehettem a meccsen, életreszóló élmény volt!