A fejléc készakarva ez,ugyanis nem tekertük körbe a tavat-a maradék távot később pótoljuk be.Régóta tervezgettük ezt a túrát,években lehet számolni az időt.Akkor még teljes körrel számoltunk-ami egyébként nem lehetetlen-de idő hiányában kénytelenek voltunk a távot megfelezni.

Szombat reggel fél nyolc után indultunk el Nezsiderbe. Nem volt okunk sietni,a forgalom miatt sem,a napi táv mennyisége miatt sem. Az általunk többször is megjárt út-Somorja-Pozsony-Berg-Köpcsény-Pártfalu-Nezsider rutinvonal volt. A központ közelében hagytuk a kocsit egy parkolóban, lepakoltuk a bringákat és némi keresgélés után, meglelve a B10 jelzésű kerékpárutat, megkezdtük túránkat. Nyugatról támadtunk,figyelembe véve a szálláshelyünket (Mörbisch) és az esetleges nem várt vihart a komp miatt is. Röviddel az indulást követően a B10-es kettévált,kis hezitálás után balra fordultunk,hogy laza 1 km után rájöjjünk, nem jó irányba haladunk…Mint ahogy azt olvashattuk egy korábbi beszámolóban,az útvonal jelölése és az irányban maradás,nem beszélve a következő település távolságát jelző információról,hagy némi kívánni valót. Ettől eltekintve nem okozott sok gondot a táv megtétele.

A helyes irány betájolását követően csak a tekerésre koncentráltunk és gyönyörködtünk a tájban.Rövidesen Nyulasba értünk,a falun keresztül vitt a bringaút,mondhatni tipikus jellegű épületek,házak és persze borospincék között. Gyakorlatilag az összes települést simán össze lehetne téveszteni,annyira egyformának tűntek az utcák,a terek. Joist elhagyva a domboldalban vitt tovább az út,főleg szőlőültetvények között.A tavat nem,vagy csak alig lehetett látni,a nádasról lehetett következtetni arra,hogy valahol víz is van a közelben.Ez a kép jellemző volt az egész napra.Szőlő,vetés,nádas és forróság.Remek minőségű kerékpárúton haladtunk végig.Gyakran találkoztunk pihenőhelyekkel,ahol rendszerint ivóvizes kutak is voltak,úgyhogy a frissítő pótlásával nem volt gond. Sásonyt érintettük,Fertőszéleskút csak távolabbról tűnt fel,Purbachban ,Feketevárosban viszont pihentünk,a strandon.Itt nagyot tévedtem,amikor azt hittem,itt található a híres világítótorony. Szerencsére a mólóra vezető murvás út gyanúsnak tűnt és idejében visszafordultam.A 30 fok feletti forróságban minden fölösleges kilométer meggondolandó…Ekkor kb.20 km volt mögöttünk,elvileg a félúton voltunk,de a térkép szerint Fertőmeggyes még 25 km-re volt .Purbachot elhagyva érdekes vidékre kerültünk. Az 50-es főút mellett haladtunk egy darabig,helyenként teljesen elszeparált kerékpárúton,majd az út eltért a pusztába…Legalább 5-6 kilométer következett a termőföldek között,a rekkenő hőségben Toldi Miklós jutott eszembe:
” Ég a napmelegtől a kopár szík sarja…”

Bizony ez jött le ebből a környezetből.Meg egyszer csak egy település,kempinggel és vélhetőleg stranddal,bár a tó ki tudja,hol volt?Okában voltunk immár,Oggau osztrákul,és nagyobb pihenőt terveztünk be a faluban.A központba érve egy szép kis térnél megálltunk,a közeli boltban hideg italt vettünk ,megmosdottunk a kútnál és kifújtuk magunkat.

Ismét szőlő közé vitt az utunk,Oka és Ruszt között.

Gyönyörű nyomvonalon haladtunk és a domboldalról látni lehetett végre a tavat is! Rusztba  érve letértünk a kerékpárút vonaláról és a központot céloztuk meg.Az óváros  (is) csodaszép.Ne hagyja ki,aki arra jár.Az evangélikus templomban találtunk egy táblát,amely emlékeztet arra,hova tartozott a község 100 évvel ezelőtt.A főtérről lefelé haladva kiértünk a városka szélére,a kikötőbe vezető térre.Itt csodálatos liget fogadott minket.A fák árnyékában kézműves vásár volt,mindent megnéztünk és megcsodáltuk a közeli nádas mellet a békára vadászó gólyák tömkelegét.Ezután már nem volt kérdés,miért látni erre annyi gólya-,és béka figurát,szobrot,vagy akár címert…

Rusztból rövidesen Fertőmeggyesbe értünk.A szállásunk eléggé komoly emelkedőben volt,nem is bírtunk végig tekerni-az utolsó 150-200 méteren toltuk a bringát.Mielőtt a recepcióba mentünk volna,ki kellet fújni magunkat rendesen.A szállás nagyon rendben volt,szép környezetben és csodás rálátással a tóra.Egy jó zuhany után kiültünk a kertbe és egy-egy üveg frissítő társaságában élveztük a pihenést…Később lehajtottunk a faluba vacsorázni.Mikor ismét felhajtottunk a hotelba,tele pocakkal,48 kilométer volt mögöttünk.

Másnap reggeli után útra keltünk,letekertünk a közeli kikötőbe.Két komphajó közül választhattunk-mi a bal oldali,kék hajóra szálltunk fel.Az út Illmitz-Pusztastegre talán 20 perc volt.A hajóról szépen kirajzolódott a szabadtéri színpad nézőtere a tavon úszó kulissza és persze távolabb érve a nyugati partvonal szépsége.
Ilmitz-kikötőt elhagyva eléggé gyatra látványt nyújtott az út mindkét oldalát szegélyező nádas,mögötte a barna vízzel…Úgy 2-3 kilométer után volt egy leágazás balra.Ösztönösen kellett döntenem,merre haladjunk tovább.A B10 jelölésű út egyenesen haladt Illmitzbe (oda mi nem akartunk menni) na meg jobbra-szerintem Fertőrákos felé.A mi irányunkban a B29-es,eddig számomra ismeretlen jelölésű út haladt tovább.Döntésem helyesnek bizonyult-a B10-es vonal 5-6km után keresztezte utunkat ismét,megspóroltam legalább ugyanennyi kitérőt.Podersdorf volt a következő település,de addig a nádas,kiszáradt tavak,némi szőlő,termőföldek és állatfarmok övezték utunkat.Balra már közelünkbe került a tó,belátható távolságra vitorlásokat és más hajókat véltünk felfedezni a víztükrön.Itt akadt utunkba a több emeletes kilátó és egy nádfedeles pihenő is.A kilátóból a tó oké volt,de a másik irányban a  tavak kiszáradt medre utalt arra,valamikor régen itt a víz volt az úr,rengeteg madárral,változatos élővilággal.

Pátfalu sima község benyomását keltette,egészen addig,amíg fel nem tűnt a szélmalom vitorlája.Odahajtottunk,de sajnos a malom zárva volt.Nem maradt más hátra,kívülről csodáltuk meg,lefotóztuk,majd továbbtekertünk.Csak idehaza jöttem rá,a már említett világítótorony itt volt.Ezt benéztem…Pátfaluban komoly strand és üdülőnegyed van.Szinte Balaton,gondoltam magamban,erre utalt a hosszú strandszakasz,a sok autó a parkolóban és a fürdőzni vágyó ember körös-körül.Nekem a Fertő-tó vize látszatra nem volt olyan csábító,hogy feltétlenül csobbanjak benne,nem beszélve arról,itt,Pártfaluban kerültünk ilyen közelre a vízhez.
A következő település Védeny volt,bár csak  „alulról”,a vasút mentén haladtunk,és egy Imbisstand révén kerültünk közelebbi kapcsolatba a településsel.Enzo büféje mentette meg életünket,a kiszáradás határán voltunk.Ilyen jól még ásványvíz nem esett soha…Weidenből már csak 2 kilométer volt Nezsider,de amíg a kocsihoz értünk,lett belőle 5.Talán delet harangoztak ekkor,amikor befejeztük utunkat és felpakoltam a bringákat a kocsira.
Összesen 82 kilométer tettünk meg.Nem egy eget verő teljesítmény,de figyelembe véve a meleget,a korunkat (is) arra a megállapításra jutottunk,hogy ez így volt oké.Nekünk már nem bravúroskodni kell a napi kilométer teljesítménnyel,hanem élvezni kell,amit csinálunk.A kettő együtt már nem megy…Tetszett a túra,olyan érzésem volt a tekerés alatt,mintha a Balaton,a Velencei-tó és az Alföld keveredett volna össze az utunk során.Kivételes volt az emberek kedvessége legyen szó osztrákról,vagy magyarról.Szinte mindenhol találkoztunk a „mieinkkel”,nem nagyzásból mondom,amúgy sem volt gondom a kommunikációval,de a szálláshelytől kezdődőleg a komphajó legénységéig,mindenhol lett volna segítségünk,ha nem menne a labanc nyelv.
Már csak azt kéne megtudnom,a maradék táv milyen hosszú.A Google-térképnek nem hiszek teljesen,most is-leszámítva a kitérőinket-nem volt korrekt az első napi prognózis.Két változatban gondolkodom a kör befejezésére:
1.,Mörbischben hagyom a kocsit,azonnal áthajózom Illmitzbe,és Hegykőben megalszunk.Másnapra maradna a Hegykő-Mörbisch szakasz.Ez kb.60 km.2.Eleve Hegykőn parkolok (a szálláshelyen),egy slukkra teszem  meg a Hegykő-Mörbisch-Ilmitz-Hegykő kört.De itt kéne tudnom,mekkora távról van szó.
Szóval,terveink vannak,remélhetőleg meg is valósulnak.Ha tudtok segíteni,szívesen veszem minden hasznos infótokat  a körrel kapcsolatban.