Az én otthonom, a te városod, a mi hazánk
A 34. Budapest Borfesztiválon jártam
Mögöttünk hagyott hétvégén került sor a 34. Budapest Borfesztiválra a Budai Várban. Belekóstoltam…
Tömegközlekedéssel a Budai Várba feljutni meglehetősen nehézkes, de sikerrel jártunk. Kifizettük a közel 10000 Ft-ot egy belépőért, ezért kaptunk kóstolópoharat és nagyon jól összeállított, informatív füzetet a lehetőségekről.
Nagyjából százhúsz standot lehetett felkeresni, nagyrészük természetesen borokat mutatott be, de voltak kávémanufaktúrák és gasztrós pultok is. A rendezvény vendége volt Új-Zéland, Ausztrália, Dél-Afrika és Franciaország. Belépőnek francia fehérborokkal indítottunk, remek ízvilággal találkoztunk. Ittunk egy jó kávét, s maradva a külföldieknél, Új-zélandi Sauvignon Blanc-nal folytattuk a kóstolást, ennek a szőlőfajtának a bora méltán híres. Ezután következtek a magyar termelők, kizárólag fehérborokat ittunk, számomra kiemelkedő volt Sauska és Kreinbacher, de gyenge bort sehol sem kaptunk.
Körünket egy koncert zárta le, Pribojszki Mátyás és zenekara adott egyórás műsort, nagyon élvezetes volt, bár videóztam, de inkább mutatok egy hivatalos zenefilmet a cikk végén. Koncert után ettünk egy remek „Fish and chips” tálat, majd felkerestük Rácz Lilla standját. Ő a Villányi borvidéken él, s fehér szőlőből alkot varázslatosan finom pezsgőket. Vörösbor nélkül nem akartam eljönni, így megnéztük Maul Zsolt villányi borász borait.
Néhány benyomás… talán soknak tűnik a belépő ára, de ebben benne van a pohár, a programfüzet és egy remek koncert, az infrastruktúra használata. A standokon kizárólag a rendezők által kibocsátott terminálokon, csak bankkártyával lehetett fizetni, ezzel a borászok bevétele alighanem nyitott könyv volt előttük. Az árak nem voltak alacsonyak, nagy szórást mutattak, volt 8000 Ft/dl árban vörösbor is… Ettem egy sósperecet ezerötért, ittam fél liter ásványvizet kilencszázért… Érdekes volt a közönség is, 19-20 óra körül feltűntek a 20-45 év közötti lányok egyedül, párosával, vagy rajokban… kifejezetten csinosak voltak, most térdig érő csizma, testhez simuló ruha, miniszoknya volt a viselet, de az ifjú urakon is látszott az igényes öltözködés. Kilenc óra felé már szinte lépni sem lehetett a tömegtől. Befejezésül visszatértünk a francia standhoz, még egy deciliter fehérborral biztosítottam a jó szájízzel történő távozást.
Lementünk gyalog a Várkert Bazárig, rácsodálkoztam, mennyire gyönyörű város Budapest. Jött a villamos, lelki szemeimmel láttam magam negyven-ötven évvel fiatalabbnak, amint flanelingben, csöves farmerben, alföldi papucsban, szimatszatyorral az oldalamon literes üvegből csöves-csinzánót (1 l almabor 1 dl Diána sósborszesz, nem keverve, összerázva) kortyolgatva mentem P.Mobil, vagy Piramis koncertre… így múlik el a világ dicsősége…
