Újratervezés… Munkácsyval, Ismerős Arcokkal, Semmelweis-szel, Pribojszkival…

Mindenféle szempontból fekete karácsony volt, eddigi életem legnehezebb, legtragikusabb időszaka. Szívesen írnám, hogy volt, de ezen soha nem lehet teljesen túllépni, még akkor sem, ha jól tudom, az idő idővel enyhülést hoz. Köszönöm valamennyi hozzám közelálló embernek a segítő jobbot!

Kohus Peti barátom és társszerzőm, Zsóka lányától Ismerős Arcok koncertet kapott karácsonyi ajándékul. Az eseményre Székesfehérváron, a FEZEN-ben került sor. Ha már itt jártak, rövid városnézéssel egybekötve megnéztük a Munkácsy-kiállítást is.

Az egykori kolostor épületében kialakított múzeumban nagyszerű keresztmetszetét láthattuk Munkácsy alkotásainak, rengeteg magyarázó szöveg vezetett végig a művész életútján, bemutatta legfontosabb alkotásait. A képek túlnyomó többsége Pákh Imre tulajdona, a Trilógia két alkotását a Magyar Állam milliárdokért vásárolta meg tőle. Ami elkeserítő, hogy a bitumen alapra festett képek sötétedését nem lehet megállítani, addig nézzük, amíg tudjuk… (A fehérvári időszaki kiállítás időközben már bezárt.)

Finom estebéd elköltése után a FEZEN felé vettük az irányt, Ismerős Arcok koncertre. A hangverseny az „Egy a hazánk” elnevezésű turné állomása volt, s a zenekar ezúttal is remek programot állított össze a repertoárból, koncerteken az utóbbi időben keveset játszott, régi dalok is elhangzottak. Nagyszerű volt, a szépszámú közönség is élvezte a muzsikát. A végén pedig alkalom nyílt, hogy hosszasan elbeszélgessünk Práder Vilivel, aminek az vetett véget, hogy zárt a FEZEN. Lesz februárban Budapesten a Kongresszusi Központban és Révkomáromban is koncert, igyekszem beszámolni azokról is.

Semmelweis című filmnek külön írást szentelek majd. Pénteken este ismét meghallgattam Pribojszki Mátyás virtuóz szájharmonika koncertjét, üdítő, kellemes péntek esti kikapcsolódás volt.

It’s Not Easy (nem könnyű) halljuk a színpadról. Tényleg nem az…