Kezdetben volt nekem a Fény (utcai)…

A Rózsadomb és Svábhegy lábainál, a Moszkva tér tőszomszédságában fantasztikus helyre járhattak a budai (úri)asszonyok bevásárolni. Nagyrészt kofák (mai szóhasználattal: őstermelők) kínálták portékáikat, emlékszem, volt egy fejkendős néni, akitől csodálatos tejfölt és túrót szoktunk vásárolni. Akadt minden más, idényzöldség és -gyümölcsök, hentesek, tojást árusítók. Voltak kulináris lehetőségek, a földszinten mennyei lángost sütöttek, a piaccal szemben az Auguszt cukrászda válogatott finomságokkal várta a vásárlásban megfáradt vendégeit. Sokszor segítettem szüleimnek cipekedni.

Később a Vámház körúton álló Nagycsarnok vált célpontunkká. Kívül-belül impozáns épület, több hasonló található Budapesten (Hold utcai, Rákóczi téri, Batthyány téri, stb.) 2-3 évtizede alaposan felújították, korszerű élelmiszerpiaccá alakították, nem csoda, hogy külföldi turisták egyik kedvelt célpontja. Rengeteg élelmiszer kapható, de őstermelő, kistermelő jóformán nincs. Ettől függetlenül például tőkehúst sok helyen árulnak, hatalmas a választék, összehasonlíthatók a portékák és áruk. Ma már csak elvétve fordulunk meg ott, mert szinte lehetetlen a közelében parkolóhelyet találni. Karácsonyra nagyon-nagyon sok esztendőn át az alagsorban vásároltam halat. Az alábbi fénykép 1930-ban készült.

Kicsit elkanyarodva az élelmiszerektől, semmiképpen nem hagyhatom ki az Ecseri úti használt cikk piacot! A mai napig nem tudom, hogy miért “Tangó” néven emlegették sokan. Jól emlékszem rá, hogy – túlzás nélkül – százezernyi tárgyat árultak, értékes régiségektől, porcelánon át gyönyörű antik bútorokig. Szőnyeg, csillár… ezeken kívül abban az időben a farmer volt igazán kelendő. Rengetegen jártak nadrágot venni, márkás cuccok is voltak, bár eredetiségükért nem tettem volna tűzbe a kezem. Legjobban az aprócikkek között lehetett turkálni, meg sem kísérlem felsorolni, hogy a kurblis telefontól kezdve, a gramofonon át a töltőtollakig mennyiféle dolog közül lehetett válogatni.

Az utóbbi időben felfedeztem a kispesti piacot, nagyon komoly hely, igen bőséges választékkal. Legtöbbet a Fehérvári útra járunk, pontosan tudom hol érdemes ott vásárolni. Ez a piac minden igényt kielégít, nagyszerű árukínálata van, bőséges a választék, a mellette található üzletközpont parkolójában mindig akad hely.

A budapesti piacok mindegyikét nehéz lenne bejárni, annyira sok van városszerte. Soha nem voltam a Teleki téren, vagy a Nagybanin, mely a viszonteladók kedvenc beszerzési forrása. Tagadhatatlan, hogy közel kétmillió városlakó élelmezése nem kis feladat, bár a multik ezen a téren is uralnak mindent, a piacokra komoly igény van, valós szükségleteket elégítenek ki. Túl a portékák frissességén, a bőséges kínálaton, sajátos hangulatuk is van. Nehéz leírni, hogy ez pontosan mit takar, de abban biztos vagyok, hogy a szupermarketekben ez az érzés nem található meg.

Székesfehérváron sem rossz a piac. A korábbi romhalmaz helyén épült fel a Pláza, szimbiózisban a piaccal. Nagyon jó a kínálat, viszonylag sok az őstermelő is. Szombatonként gyakran tumultus van. Mai napig kapható libafertály (szerintem a libasült hátának hátsó része, püspökfalattal). Az alábbi szobor Kati néninek, a felsővárosi fertályos asszonynak állít emléket, amint kordéban tolja a portékát a piacra.

Az országot járva számtalan piacot fedezhetünk fel. Jó emlékeim vannak a pécsi Vásárcsarnokról, egyetemi éveim idején a kistermelők uralták, asztalokról árultak. Csapadékos időszakokban rengeteg erdei gomba volt, a Mecsek ilyenkor terülj asztalkámmá vált. Nagyon komoly az egri piac is, de például Mezőkövesden is találtunk egy ragyogót.

Káptalantóti egészen különleges helyet foglal el a piacok sorában. Balaton-felvidék és a Bakony kincsei kaphatók a vasárnap délelőtti sürgés-forgásban, természetesen a szokásos piaci kínálat mellett. Nagyon sok sajtos, húsfüstölő, szörpkészítő, szappangyártó portékáit vásárolhatjuk meg. Szokás a vevő kóstoltatása, érdemes éhgyomorral menni, mert egy-egy falat tepertővel, füstölt hússal, kolbásszal, sajttal szinte mindig megkínálnak. A terület egy részén ószeresek árulnak régiségeket, de olykor még kiskutyákat is kínálnak.

Külföldön is érdemes felkeresni a piacokat. Kedvenceim Dalmáciában vannak, rengeteg zöldség, gyümölcs kapható nyáron, vannak halpiacok, tipikus a mediterrán nyüzsgés. Mindenhol lehet bureket kapni (torta alakú sós túrós étel, réteslaphoz hasonló tészta burkolja, nagyon finom, kihagyhatatlan csemege). A zágrábi piac ellenben sokkal inkább hasonlít a magyar piacokhoz, azzal a különbséggel, hogy külön csarnokban rengeteg tengeri halat és egyéb herkentyűt árulnak. Aki járt a csíkszeredai, vagy a székelyudvarhelyi piacon soha nem fogja elfelejteni hangulatukat. Egyszer húsvét előtt jártunk ott, mérhetetlen mennyiségű bárányt árultak. Nagyon finom sajtok kaphatók, ott legelnek a tehenek a Hargita lankáin, ahol még a madár sem jár… Végül a napfényes Itália… Rómában a Campo de’ Fiori nem nagy, de kihagyhatatlan piac, Itália virágai, kulináris kincsei sorakoznak a standokon. Biztosan ezernyi van még Rómában, de méltán ez a leghíresebb. A többi nagy- és kisvárosnak is vannak piacai, ezekben is megtalálható minden, mi szem szájnak ingere.

Piacozni jó – írtam, így is érzem. Ha ügyesek vagyunk, friss, gyönyörű alapanyagokból készíthetünk mindent, mi asztalunkra kerül. Egy helyi piac tükre az adott településnek, városrésznek. A hangulat… van általános piaci közérzetünk, de az adott hely ehhez mindig hozzáteszi a sajátját. Nem utolsó sorban szórakoztató élmény vásárolni, a forgatagban ezernyi embert láthatunk, különféle habitusúakat, mást keresőket, boldogokat, boldogtalanokat, csendeseket és veszekedőseket. Kati néni még a kordét tolta, sok harcias hölgy kezében a banyatanknak nevezett gurulós bevásárlókocsi legalább annyira veszélyes fegyver, mint az indiánokéban a tomahawk. A közösségi élmények sokat hozzátesznek a piacozás élvezetéhez!