„A nyár még egy utolsót lehelt, s az utolsó…

Érdekes pillanat volt, már nem nyár, még nem ősz, valahol a kettő között. A bójákat már kiszedték, de a lépcsőket még nem. A víz meleg volt, bársonyos, simogató – mint mindig. Közben egy dallam lüktetett bennem….

Ez az utolsó napunk a nyárból 
Egy utolsó ital a bárból, 
Utolsó ugrás a tóba 
Utolsót ütött az óra. 

Néztük az utolsó tangót, 
Az utolsó lépés is megvolt… 
Egy utolsó sóhaj a vágytól, 
Az utolsó csókom a lánytól. 

Szóljon az utolsó dallam 
Hogy utoljára meg halljam! 
Az utolsó ölelés óta 
Még várunk az utolsó szóra. 

Az utolsó hangjegy a dalban, 
Utolsó vallomás halkan. 
Az utolsó szótag a szóban, 
Egy utolsó bitang voltam. 

Elment az utolsó vonat, 
Az utolsó ablakhoz szaladt 
A nyár még egy utolsót lehelt,
S az utolsó percem is letelt.

(Nyerges Attila)