Anzikszféle Cserépváraljáról

Iszonyatosan meleg volt Cseszneken, akkoriban lovagi torna nem kezdődhetett el nélkülünk. Benedek négyéves volt, vonzotta a vitézi élet, ott lőttünk először íjjal. Örök szerelem született!

Azután jött egyik verseny a másik után, nagyon élveztük. Rövid íjászmúlttal a hátunk mögött – több kobakos társunkkal – meghívást kaptunk a cserépváraljai íjásztáborba. Azóta, a tavalyi év kivételével, mindig itt vagyunk.

A falu Mezőkövesdtől északra, a zempléni hegyek között található, rendkívül csendes, szép település. Egertől és Miskolctól nagyjából azonos távolságra fekszik. Nyugalom és jó levegő van, kell ennél több?

Az íjásztábornak a településtől kissé távolabb eső egykori gyermektábor az otthona. Faházak, ebédlő, focipálya amely tökéletesen alkalmas lövésre. Háromszori étkezés a helyszínen. (Mi a faluban lakunk, a jó pihenéshez nem luxus a teljes kényelem.)

Dombóvári Andi és Lajos – a tábor megálmodói és szervezői – rendkívül változatos versenyfeladatokat eszelnek ki, ezek mellett minden este van valami, vetélkedő, filmvetítés, éneklés. A társaság mindig jó, bár már többször kicserélődött, mi maradtunk Németh Sziszivel az első fecskék közül.

Idén sincs ez másképp. Jó meleg van, időnként szakad az eső, de mi lövünk, lövünk és lövünk, nagyon jókat beszélgetünk, kikapcsolódunk. Gyors lábon rohannak el a pillanatok, lassan a felénél vagyunk, s a búcsúestén a tábortűz körül, fájó szívvel köszönünk el egymástól.

Olyan ez mint az élet: míg itt vagyunk, élvezzük ki minden pillanatát. Mert közel a búcsúest…