Az én otthonom, a te városod, a mi hazánk
Kormoránosok találkozója Verőcén
Hetekkel ezelőtt jött a hír, lesz Kobak találkozó Verőcén.
Ott a helyem, de hogyan hozzuk össze? Osztottunk, szoroztunk, végül annyiban maradtunk Pannival, ha „összejönne minden”, odamegyek.
A sors úgy hozta, ott lehettem, még ha csak három óra erejéig is…
Az első időpont, szeptember 6-a,- szerencsémre – megváltozott, ezért is tudtam szeptember 20-án ott lenni Verőcén.
Véletlenek nincsenek. Nejem erre a napra kapott időpontot Szentendrén varrótanfolyamra, innentől kezdve csak logisztikailag kellett összetákolni a két helyszínt.
Reggel fél 6-kor indultunk el Párkány, Esztergom, Dunakanyar vonalon. Fél kilenckor a nejem bekopogott Szentendrén, a műhely ajtaján, én meg visszaautóztam Tahitótfaluba a komphoz. Bringámmal áthajóztunk Vácra, onnét eltekertem Verőcére.
Az élet a táborban akkor indult, Bea, András és Panni fogadtak korai (10 óra) vendégként. Ahogy azt kell, álmosan és kávéval. Innét kezdve három órát traccsoltunk, nosztalgiáztunk és örülgettünk egymásnak és annak, hogy volt – és van még – Kobak.
Közben felébredt Álmos is, megismerkedhettem Karácson Zsolttal és Szekeres Zolival, kedves családjukkal. Jött Enci és Julika, velük együtt az emlékek. Mindannyian arra jutottunk, hogy – bár futnak az évek – sok emlék köt össze minket hála a Korminak és a Kobaknak.
Köszönöm az őszinte fogadtatást!
A srácokkal már péntek este beszéltem telefonon, vezetés közben. Pannit hívtam, de egy idegen hang vette fel a telefont. Solt Varga Ferivel csevegtem -legalább így, sajnos személyesen nem láthattuk egymást – majd ismét egy idegen hang, ezúttal Álmos volt kíváncsi rám. Végül mégiscsak beszélhettem Pannóniával.
Ott már javában folyt a beszélgetés, hisz estébe ment át a nap. Én meg a kamionból tűkön ülve számoltam a perceket, mikor lesz reggel 5 óra, hogy elindulhassunk kobakozni.
Tartalmas volt az a pár óra, amit a barátaimmal és új ismerőseimmel töltöttünk el.Nagyon jókat beszélgettünk,nosztalgiáztunk és abban maradtunk, hogy jó együtt lenni ennyi év után.
Megtudtam, sokan a zenekarból is eljöttek közénk. A képek, ha sikerül eljuttatni Csizihez, önmagukért fognak beszélni. A már említett Álmoson, Zolin és Zsolton kívül ott volt Gergő, Papadimitru Athina és kutyusa, Margit Józsi, Nagy Laci és Géczi Erika, Imi . Remélem, nem hagytam ki senkit sem. Persze kobakosok is jöttek-mentek. Angival alig kerültük el egymást, ahogy később Encitől megtudtam, Blani pedig az orrom előtt távozott…
A visszaút kerékpárral Vácra sima volt, készítettem egy-két fotót a diadalívről, a Dunapartról, később Szentendrén is tehettem egy nagyon felületes sétát, míg a nejemre vártam, majd kb.fél négykor elindultunk Pestre unokázni.
Mozgalmas nap volt. Őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy ennyire a találkozó hatása alá kerülök és boldogsággal tölt el, hogy ott lehettem. Nagyon köszönöm mindenkinek ezt a napot, külön Pannónia Tóth Palinak, aki a szervezésen kívül oroszlánrésszel járult hozzá, hogy ott voltam.
Nagyon remélem, összejön még ez a társaság!