Pribojszki kocsmakoncert Csopakon

Szinte csak egy pillanatnak tűnik az idő amennyi eltelt azóta, hogy elsirattam a nyarat, a csopaki nyarakat… Elrohant az ősz, majd beköszöntött ez a furcsa, langyos, havat nem hozó évszak, amelyet nevezhetnénk télnek, bár nem az… Voltak év végi ünnepek, jó lenne mielőbb elfelejtkezni róluk…

A történet gyökerei nem nyúlnak mélyre. Megyeridoki barátom, aki néha a Mester (a jó Quentin Tarantino) alkotásai kapcsán időnként megnyilvánul Törzsasztalunknál, felfedezte magának a szájharmonikát. Lehet tévedek, azt gondolom, legtöbbünknek a hangszerről a Volt egyszer egy Vadnyugat és Charles Bronson ugrik be először. Géza úgy gondolta, ha már szájharmonika, akkor lássuk a legjobbakat, így bő egy hete a Virág Benedek Házban találtam magam, Grunting Pigs koncerten. Erről is írhattam volna, de még nem érett meg bennem annyira a dolog, pedig nagyon jól éreztem magam ott is. Pribojszki Mátyás elismerten a szájharmonika virtuóza, játéka lenyűgöző volt!

Géza a csopaki koncert előtti este tudatta velem, hogy másnap az ottani Szomszéd Kertje nevű vendéglátóipari egységben lép fel a pénteken látott csapat. A korábbi koncertélmény és Csopak vonzereje arra ösztönzött, hogy nekiálljak bőszen telefonálni, sikerült az utolsó helyek egyikét lefoglalnom.

Megérkezéskor örömmel konstatáltam, hogy ez a vendéglátóipari egység már gyermekkorom csopaki nyaralásai idején is megvolt, lehet söröző, lehet italbolt volt a cégéren, de egyszerűen kocsmának neveztük akkoriban az ilyet. A névváltozás ellenére, az enteriőr még mindig őrzi az egykori falusi kocsmák hangulatát, nem túlcifrázott, fehér abroszos étterembe kerültünk, az étel- és italválaszték mégis tökéletes!

A kocsma dugig volt, a hangulat szárnyalt! Sajnos én vezettem, így alkoholos italokat nem ihattam, ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. A közönség fiatalokból és idősebbekből állt, nagyon tetszett, hogy a vendégek zöme borozott, ha jól láttam csopaki nedűkkel javították hangulatukat, de pálinka is szépen fogyott. Velős pirítóst ettünk, fantasztikus volt. (A közeli Füreden, a Hatlépcsős a honi velős pirítósok etalonja, a csopaki annál könnyedebb, valóságos ízorgiát éltünk át.)

Elkezdődött a muzsika, fantasztikus volt! Mivel bő egy héten belül másodszor volt szerencsém hallani őket, sok dallam már nem volt annyira ismeretlen, rendkívüli módon élveztem az egészet. Nemcsak én, néhányan táncra perdültek, az egyik pár, lehet, nem látták a Ponyvaregényt, de Mrs. Wallace és Vincent Vega híres kettősét szinte reprodukálták (erotikus túlfűtöttségben mindenképpen… 🙂 )

Elrohant a két óra, élményekkel telve, nagyszerű hangulatban indultunk haza. Ritkán adatik meg, hogy ennyire jól sikerüljön egy este, amelynek éppúgy részesei voltak a nagyszerű zenészek, muzsikájuk, a hangulat amelyet teremtettek és a Szomszéd Kertjének vendéglátása és persze a remek közönség!

Lesz folytatás, mert februárban lesz még egy koncertjük Budapesten, készülök Ismerős Arcokra a Barba Negrába, Révkomáromba Hobo Vadászatára, majd James Bond filmzenék szimfonikus megszólalására a Papp László Sportarénában. Kikelet, tavasz, íjászszezon, pár pillanat és kinyit a csopaki strand, érezhetjük a Balaton vizének bársonyos simogatását…