Az élet apró dolgai
Visszatekintés az idei Szent István ünnepre
Igaz, hogy szeptember vége felé járunk, de nem szeretném veszni hagyni az augusztus végi élményeimet. Szent István nap számomra mindig nagy ünnep volt. Gyermekkoromban azonban már kicsit elszoruló szívvel vártam, mert egyúttal az iskolakezdés közeledését is jelezte. Felmentünk a Kis-Svábhegyre, és megnéztük a tűzijátékot – tökéletes rálátás nyílt onnan a Gellért-hegyre. A petárdák színe egész Budapestet átfestette, a város ezernyi fényben játszott. Két nappal korábban ünnepeltük a születésnapomat is.
A következő napok viszont már az iskolakezdésről szóltak. Az a nadrág, amelyik a tanévzárón még tökéletesen illett rám, felpróbálva már boka fölé ért. Kinőttem a cipőimet, és szinte az összes ruhadarabomat. Nem csak ezeket kellett pótolni, hanem sorba álltunk a papírboltban, könyvekért, füzetekért, csomagolópapírért – szóval mindenért, amivel a tanévkezdés jár. Persze az ember belefeledkezett a nyár örömeibe, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam az osztálytársak viszontlátását. Az évnyitón összeverődtünk, örültünk egymásnak, és csodálkoztunk, hogy mekkorát nőttünk. Azután elkezdődött a tanítás, belesüllyedtünk a hétköznapokba, és vártuk a téli szünetet, amely nemsokára megérkezett.
Azóta elrohant jó néhány évtized. Szent István ünnepe már nem ilyen vízválasztó, inkább csak a közeledő ősz árnyéka vetül rá. 2026-ban négynapos ünnep volt.
1. Kurultaj Bugacpusztán
Augusztus tizenötödikén kapuvári barátaimmal elmentünk a Kurultajra. Sok-sok éve rendezik itt a magyar és rokon nemzeteink seregszemléjét, de én még sosem jártam ott korábban. Nagyon érdekes volt. A bugaci puszta porzott a szárazságtól, rengeteg ember verődött össze. Árnyékot alig lehetett találni, és körülbelül harmincöt-harminchat fok volt, tűző napsütésben.
Elsőként felvonultak honfoglaló őseink, csodálatos seregszemle volt. Középen felsorakoztak, majd vágtázó lovasok, egymás után hozták be a rokon nemzetek zászlóit. Bevallom, sok olyan nép volt köztük, amelyről nemhogy azt nem tudtam, hogy rokon nép, hanem arról sem hallottam, hogy egyáltalán létezik. Utána következtek a nyitóbeszédek, majd megérkezett az általam legjobban várt bemutató, a nyílzápor. Sokat nem lehetett látni belőle, csak annyit, hogy több száz nyílvessző csapódik a földbe – ennek ellenére jól megjelenítette őseink félelmetes harcmódját.
Az eseményt egy nagy kirakodóvásár is kísérte. Mindenféle kézművessel lehetett találkozni, és vásárfiát venni. Nagyon elcsigázva mentünk az autóhoz, és tértünk vissza Székesfehérvárra. Néhány pillanat a fényképeken is látható – sajnos nagyon nehéz volt fényképezni, mert a telefonom annyira átmelegedett, hogy a kijelző gyakorlatilag teljesen elsötétült. Feltöltök egy filmfelvételt is, amelyen talán érzékelhető, milyen félelmetes lehetett őseink lovasrohama.
2. Születésnapi ünnepség családommal és barátaimmal
Remélem, hatvanhét év után már megengedhetünk magunknak egy komolyabb ünneplést. Etyek kiválasztásánál egyetlen szempont volt, hogy viszonylag közel legyen Érdhez is, ahol fiamék élnek, és Székesfehérvárhoz is, ahol én élek. Nagyon jó volt az együtt töltött idő unokámmal, menyemmel és fiammal, és jót is ettünk.
A siker felbuzdított, ezért két barátomat is elhoztam ide. Végigkóstoltuk a degusztációs menüt, nagyon meg voltunk vele elégedve. Mivel ezúttal nem én vezettem, az ételekhez illő borokat is megkóstoltuk. Az etyeki borvidéket nem sorolják Magyarország csúcskategóriás borvidékei közé, a kóstolt borok azonban rácáfoltak erre – egészen különlegesen jókat ihattunk.
Zoli barátom a születésnapomra faragott egy kopjafát. Ezt azért említem itt külön, mert a későbbiekben, egy újabb cikkben, ennek komoly jelentősége lesz.
Mindig lenyűgöz az a fantasztikus platánsor, amely az Etyekre vezető úton fogadja az embert. A fényképek között ezt is láthatjátok.
3. Mesterségek Ünnepe a Budai Várban
Amikor csak tehetem, a Szent István nap köré szerveződő Mesterségek Ünnepére mindig elmegyek. Gyönyörű a felhozatal a legkülönfélébb kézműves termékekből: fafaragók, textilművészek, cserepesek – hosszan sorolhatnám. Mindig találok hazahozható vásárfiát. Néhány kép talán visszaadja a Mesterségek Ünnepének hangulatát.
Délután Esztergomba készültem, ahogy Kohus Petiékkel megbeszéltük: találkozunk a Kormorán-koncert előtt, és együtt hallgatjuk meg az előadást. Sajnos ehhez nem maradt erőm. De ami késik, az nem múlik!
